11.nap:
Miután túl vagyok a fogszabályozó kezelés első néhány napján, és már teljesen megszoktam, nos akkor jöhet a fekete leves: el kell távolíttatni a jobb felső bölcsességfogamat. Röntgennel felvértezve kértem meg a kezem alatt dolgozó kolléganőimet, hogy szabadítsanak meg az egyébként kint lévő fogamtól. Hosszas mérlegelés után azonban senki nem vállalta. Mmm?! „Bárkinek, bármikor, de neked nem! Ez valóban csukló-gyakorlat, de nálad tuti komplikációk lépnek fel.” Így hát kénytelen voltam egy szájsebészeti rendelőt felkeresni, és időpontot kérni. Bevallom, kicsit rosszul esett, de belegondolva, tényleg mindig akkor történik valami galiba, amikor az ember a legjobbat szeretné.
13.nap:
A bölcsességfog-eltávolítás zökkenőmentesen ment, rendelésem előtt a kora reggeli órákban került sor a beavatkozásra, ezt követően még kissé zsibbadt szájjal, enyhén sajgó állkapoccsal csináltam végig a napot, fájdalomcsillapító nélkül, mert ugye az én munkám alapja a kifinomult érzékelés, tehát nem nyomjuk el receptorainkat. Néhányan rémülten állnak az effajta kisműtétek előtt, és nyilván mindenkinek más és más a fájdalom küszöbé, azért némi akarással simán végig lehet úgy dolgozni egy napot. Tehát ezúton üzenem a „rettegőknek”: a bölcsességfog-eltávolítás rutin beavatkozás, abszolút elviselhető és aztán a mostohán bánt bölcsességfogból még akár őssejt is előállítható.
18.nap:
Lassan két hete gyarapítom a fogszabályzósok táborát, kezdem megszokni a mindennapokat a kis „szájékszerrel”. Bár most, hogy nyaralni megyek, kicsit hosszabb idővel kell számolnom, ami a pakolást illeti. Eddig ugyanis férfiakat megszégyenítő módon, nem egészen 10 perc alatt sikerült összecsomagolnom az utazáshoz szükséges holmikat (és soha nem hagytam otthon semmit!), de a meggyarapodott szájápolási listámmal most kicsit tovább kell bíbelődnöm. Én mindig az átlagosnál több időt töltöttem a fogmosással, szájápolással, de fogszabályzó készülékkel a fogaimon igencsak megnőtt ez az időintervallum. A családom kezd frászt kapni tőlem, hogy az otthoni közös étkezések után én egyből felpattanok és rohanok a fürdőszobába, ahelyett, hogy hagynám a falatokat nyugodtan beérkezni a gyomromba, én máris igyekszem visszaállítani a szám pH értékét. Az ott eltöltött időről nem is beszélve! Eddig is hosszasan kellett rám várakozni, de most?! Fogkefe, kiskefe, szájzuhany, fogselyem, újból fogmosás, szájöblítés, Tooth Mousse-os pakolás a fogakra (nekem az epres jött be a leginkább – gyermeki énem úgy látszik előjött), majd összegumizom az alsó és felső fogaimat. Családom szerint ezt nem azért kaptam, hogy megszűnjön a mélyharapásom, hanem azért, hogy Végre Ne Beszéljek Annyit!!!
Úticsomag, de tényleg csak a leges-legszükségesebbek (szájzuhany nélkül nem is tudom, hogyan fogom túlélni (párom nem engedte, hogy azt is becsomagoljam!) /kép/
31.nap:
Akármennyire próbáltam, nem tudtam ellenállni! Amikor ma elkezdtem főzni a kukoricát, és jó fél óra múlva már mindent belengett az az édes illat, tudtam, hogy nem leszek képes ellenállni. Valahogy – akkor még magam sem tudtam hogyan -, de megeszek 1 cső főtt kukoricát. Kiszedtem a gőzölgő, illatos csöveket, majd megsóztam (hiszen így a legjobb). A családom fogta és olyan jóízűen kezdték majszolni, hogy összefutott a nyál a számban. Na akkor most én jövök: kitettem a kukoricát egy tányérra és késsel leszedtem egy sornyi szemet a csőről. Számba vettem, de iszonyatosat csalódtam. Egész más az íze, ha nem harapjuk! Olyan volt, mintha konzerv kukoricát falatoznék. Következő sor – hátha jobb lesz. De nem lett!! Na nem! Számolva a brekett leesés kockázatával: Beleharaptam! (Ezt ugyan tilos, de talán pont a tiltott dolgok esnek a legjobban!) Brekett a helyén, kukorica a számban – ennyire még talán soha nem esett jól! Megettem az egészet.
Ezt követően fél óráig mostam a készülékemet, hiszen kukorica ott is volt, ahol nem gondoltam volna – de megérte!
