2011. szeptember 28. szerda:
„Visszanyal a fagyi!” – tartja a vicces 21. századi mondás.
Míg nem volt fogszabályozóm, nagyon jókat szórakoztam fogszabis vendégeim szüleinek történetein, melyekben azt taglalták, milyen lehetetlen helyeken képesek ottfelejteni csemetéjük a gumigyűrűt. Akkor még nem képzeltem bele magam ebbe a helyzetbe, de egyértelmű volt számomra, hogy én biztos sokkal körültekintőbb és figyelmesebb lennék, hisz soha nem feledkeznék meg arról, hogy amit kiveszek a számból, azt csak úgy otthagyjam valahol. Na, és ekkor talál arcon az a bizonyos fagyi. Ugyanis fogszabályzósként az édes kis gyűrűket előszeretettel rakom le a fürdőszobában a mosdókagyló szélére, vagy a konyhában az ebédlőasztalra… és természetesen simán elfeledkezek róla.
A minap anyósomnál ebédeltünk és az isteni húslevese után én elégedetten távoztam az asztaltól, hogy a friss levegőn még egy kicsit élvezzem a jóllakottság érzését. Marika néni persze egyből nekilátott a tányérok leszedésének, nem habozott akkor sem, mikor a tányérom mellett a szalvétán megpillantotta a gumigyűrűmet, a szalvétával együtt belehajította a szemetesbe, hisz honnan is tudta volna, hogy az a levestésztának látszó tárgy az én fogszabályozós kütyüim egyike.
Úgy látszik, a gumigyűrű elhagyása a fogszabályzó viselésének kiküszöbölhetetlen velejárója. Ezért van azóta tele a táskám „tartalék” gumikkal. (Természetesen ezen kifejezésemből is volt már néhány félreértelmezett kuncogás!)
2011. október 08. szombat:
Kedden vizsgázom, de a munka, cégvezetés és gyereknevelés mellett nem sok időm maradt a tanulásra. Különösen hálás voltam páromnak, amikor előállt azzal az ötlettel, hogy elviszi a fiúkat horgászni. Bár hideg szombatra ébredtünk, de a napsütés mégis oly vonzóvá tette a szabadtéri programokhoz a gyerekek kedvét. Talán ez a szezon utolsó horgászós napja! Már reggeli közben is izgatottan ecsetelték, ki mivel és hogyan fog pecázni. Sajnos a fogszabályzó kezelésem egyik rossz mellékhatása, hogy a harapásemeléshez használt gumikat az étkező asztalnál veszem ki, és teszem a tányér mellé. „Memmő (így hívnak a srácaim), mutasd csak azokat a gumikat! (Eddig figyelmet sem fordítottak rá.) Ezek tök jók bojlis horgászathoz!” És már el is tették a gyűrűimet. Szóval így kerültek a számból kivett gumigyűrűk a horgászbot végére. Mindezt csak növelte az a tény, hogy a hosszú sikertelenség után a használt gumikkal egy 1,5 és egy 2 kg-os ponttyal tértek haza! Innentől kezdve pedig gyűjtögetnem kell a már használaton kívüli karikákat. Jó, hogy a környezettudatosságra nevelem őket, de nem túlzás ez egy kicsit?! Megmondom őszintén, a gumikarikék ilyenfajta újrahasznosítása álmomban sem jutott volna eszembe!
2011. október 11. kedd:
Sikeresen levizsgáztam!! Egy gonddal kevesebb!!
(Az Európai Üzleti Iskola által szervezett képzés lehetőséget adott számomra a cégvezetésben való elmélyülésre.)
2011. október 22. szombat:
Akik már ismernek, tudják jól, hogy nem csak magammal szemben vagyok igényes, hanem a környezetemben élőkkel is. Így hathatós érvekkel tudom meggyőzni mindazokat, akiknek szüksége van fogszabályozásra. Nem volt ez másképp két recepciósom, Ancsa (Debrecen) és Nati (Gyomaendrőd) esetében sem. Nati hamar belátta, hogy nem érdemes tovább várni a fogszabi felrakásával, neki 2010 szeptembere óta van szintén Damon Clear készüléke. De szerencsére Ancsával sem volt nehéz dolgom és már ő is immáron fél éve gazdagítja a fogszabisok táborát. Itt persze a sorozatnak még nincs vége: folyamatban van a párom fogszabályozási terve is, de két fiam sem marad ki a szórásból, ők Trénert kaptak (hiszen még van tejfoguk is).
És ezek után is árgus szemekkel fogom keresgélni a következő „áldozatomat” családom és ismerőseim körében, ezúton pedig üzenem a környezetembe élőknek, hogy akár önként és dalolva is jelentkezhetnek, hisz ez esetben velük garantáltan kesztyűs kézzel fogok bánni!
